A terrarisztika az akvarisztikához hasonlóan hobbiállatokkal foglalkozó hobbi. A lényeges különbség abban rejlik, hogy mig az akvarisztikában teljesen vizzel feltöltött akváriumban tartanak különböző halakat, addig a terrarisztika a szárazföldi állatokkal foglalkozik. Jobbára két tipusa van a terráriumoknak, a sivatagi terrárium és a trópusi esőerdei terrárium. A terrárium akárcsak az akvárium egyaránt a szoba disze lehet, különösen ha nagyon szépen és igényesen be van rendezve valamint meg van világitva.
Akkor most térjünk ki arra hogy terráriumokban milyen állatokat szoktak tartani.
A legkedveltebb és leggyakoribb terráriumi állatok mindenbizonnyal a rágcsálók lesznek. Sokan, köztük jómagam is leselejtezett akváriumokban tartanak hörcsögöket, valamint egereket, de rajtuk kivül elterjedtek még a patkányok, a tengerimalacok és a különböző mókusfélék, például a burunkduk is. A nagyobb és mozgékonyabb rágcsálókat viszont érdemes már inkább ketrecben tartani, mert sokkal ideálisabb nekik.
A következő pár sor a kétéltüekről és a hüllőkről szóljon. Kétéltüek közül a karmosbékák, a gőték és axololtok a legnépszerübbek, de egyre nagyobb teret hóditanak már az egzotikus külsejü nyilméregbékák is. Kétéltüek közül pedig korábban a vörösfülü, majd aki nemrég felváltotta a sárgafülü ékszerteknősöket tartják leggyakrabban. Sajnos a teknősöknek sokszor az a sorsuk hogy kidobják őket egy közeli kis tóba, mint nálunk a Vér-tó ami valójában egy belviztározó csak, de szinte mindenhol fel lehet fedezni már az ékszerteknősöket kint a természetben sajnos. De ez egy másik történet, maradjunk az eredeti témánál. Hüllők közül a legtöbben gekkókat, agámákat és kigyókat tartanak. Sokuk mérete tökéletesen ideállis a terráriumi tartáshoz, nem olyan picik, de nem is nőnek túl hatalmasra ahhoz hogy ne férjenek el.
Persze ezalól vannak kivételek, igazi óriások is, éppen emiatt körültekintően járjunk utána az általunk megtetszett és kinézett faj igényeinek és végleges méreteinek. A varánuszok, a vizi agámák és a leguánok, valamint a vörösfarkú boák és a tigrispitonok mind nagyon szép állatok, de óriási helyet igényelnek és fentartásuk nagyon drága lehet. Gondolok itt az etetésre és a villanyszámlára, ugyanis hüllők révén nem tudják szabályozni testhőmérsékletüket, a környezetükből veszik fel a mozgáshoz szükséges hőt, emiatt napi pár órás megvilágitás kötelező.
Végül de nem utolsó sorban az izeltlábúakról irnék. Egyre nagyobb népszerüségnek örvendnek a különböző tájakról származó madárpókok, legjobb példa erre az egyre több hazai tenyésztő. Ez a csoport nekem az egyik, ha nem a fő kedvencem, jópár hires-neves komoly tenyésztőt, szakembert is fel tudnék sorolni, akik megbizhatóak és áraik korrektek valamint kielégitik a hazai igényt. Mert igenis egyre nagyobb igény van a madárpókokra, és már nem csak a kommersz, átlagos fajokra, hanem egyre többen vásárolnak és tartanak, nevelnek otthon különlegességet. A madárpókokat egyessével kell elhelyezni, ugyanis fajtársaik a kisebb és gyengébb példányokat eleségnek nézhetik. Mozgásigényük nem nagyon van, kis terrárium is elég nekik felnőtt korukra, fiatalkorban pedig elég ha egy müanyag dobozban tartjuk őket. Legtöbb faj nagyon szines, vagy éppen imopozáns méreteivel kápráztat el. Nagy előnyük még továbbá az hogy a talajt csak évente, vagy indokolt esetben kell cserélni, tartásuk olcsó valamint hang és szagtalan állatok.
Remélem ezzel a kis irásommal sikerült felkeltenem az olvasók figyelmét, bátran javaslom hogy ne féljenek belevágni egy-egy egzotikus vagy különleges hobbiállat tartásába.
Következő cikkem a kezdőknek szól, akik kedvet kaptak valamilyen állat tartásához, de még nem tudják a következő lépést, azaz milyet.
|