Botsáskák
Akit rovarok érdekelnek, annak nagyon ajánlom a botsáskákat. Tartásuk és néhányuknak még a szaporítása sem okoz különösebb gondot, ha betartunk néhány dolgot velük kapcsolatban. A botsáskáknak közel 3000 fajtájuk van, amik főleg a trópusi és szubtrópusi vidékeken élnek. A legtöbbjük nem is botra, hanem levekre, kéregdarabokra, elszáradt növényi részekre hasonlítanak.
Igazán szép látványt nyújtanak, feltéve megtaláljuk őket, mivel akár a szemünk előtt lévő botsáska is el tud bújni egy megfelelően berendezett terráriumban. A terráriumokat úgy kell megcsinálunk, hogy legyen a tetején, és valamelyik oldalán drótháló, vagy szúnyogháló szerű anyag, mivel a jó szellőzés nagyon fontos számukra. Berendezésre meg megfelelnek botok, ágdarabok, kérgek, levelek, attól függően, hogy mit akar utánozni az adott botsáskafaj, amit kiválasztottunk. Talajnak homokot, tőzeget, kéregzúzalékot használhatunk. Hőmérsékletnek 24-26 °C az ideális, ajánlatos nekik egy lámpa, az inszektárium fölé helyezve. Mozgásigényük nem nagy, azonban helyüknek legalább 3x olyan magasnak kell lennie mint egy kifejlett állat testhossza. Az éjszaka aktív állatok nappal jellegzetes merevségbe esnek (katalepszia) így akár egészen estig képesek egyhelyben mozdulatlanul maradni.
Ha meg kell őket fogni, akkor a testük középső részénél tegyük ezt, nehogy véletlenül leszakadjanak a lábaik.
Etetés: az etetés is fontos, hiszen nem adhatunk nekik akármit. A legjobb táplálék számukra a rózsa, szeder és málna levelek, de néhány faj elfogadja a tölgy és hárs leveleket is. Csak arra kell ügyelünk, hogy ne legyen vegyszeres, tehát virágboltban vásárolt rózsa nem alkalmas az elletésükre. Ezen kívül még naponta permetezzük be langyos vízzel a helyüket, hogy kielégítsük folyadék, és páratartalom iránti szükségüket.
Tenyésztés: szaporításuk sokuknak egyszerű. Ha biztosítjuk a megfelelő körülményeket, ivarérettség elérése után petét raknak a nőstények. A botsáskák képesek a szűznemzésre, ami azt jelenti, hogy hím ivarú egyed nélkül is képesek több generáción keresztül szaporodni. Ez gyakran az állomány leromlásához vezethet, mivel a nőstények által lerakott petékből többnyire nőstények kelnek ki. A hím egyedeket könnyű megkülönböztetni a nőstényektől, hiszen sokkal kisebbek, és sokuknál még jól fejlett szárnyuk is van (pl.: vándorló levél). A peték néhány hét, esetleg egy-két hónap alatt kelnek ki. A kicsik ilyenkor potrohvégüket felfelé kunkorítják, skorpiót utánozva, így védve magukat. A vedlések során sokszor leszakadhat a lábuk, ám ezt később visszanövesztik egy-két újabb vedlés után.
Bengáli botsáska (Baculum extradentatum)
Koronás levéllábú sáska (Extatosoma tiaratum)
Mogorva botsáska (Carausius morosus)
Sziszegő botsáska (Heteropreryx dilatata)
Levélutánzó sáska, vagy vándorlólevél (Phyllium Celebicum)
Oreophoetes Peruana
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Üdvözlöm minden látogatóm! Weboldalam egy csodálatos hobbival, a terrarisztika világával foglalkozik, pontosabban a kisemlősök, hüllők és a különböző izeltlábúak megismertetésével és tartásával. Kellemes nézelődést! :)
